Oldal.Info
Best of Ez+Az 2008
A gasztroblogger tér jó sok mindent keringet mostanában. Először Ms. ÍB dobott meg egy Bestof2008 hógolyóval, amin el is kezdtem gondolkodni, aztán gyorsan rájöttem, hogy kX#@%&ra unalmas egy életem van. El is ment a kedvem az egésztől. De akkor itt és most távirati stílusban kiköhögök 5öt, kronológiai sorrendben. Közép-Amerika felfedezése Közép-Amerika többszörös túlélése Na itt akadtam el, hiszen ilyen indítás után mi kerülhet be még az 5be?! Minimum le kellett volna doktorálnom valamiből, vagy Obamának születnem. Jó, legyen a ravioli. Ez szerepelt a 2008as TODO listámon, és novemberre ki is pipáltam. Igaz, nem otthon, nem saját gépen, a tésztát is csak félig gyúrtam én, és a töltelékhez pedig semmi közöm nem volt, tehát ennek tekintetében elég soványnak tűnhet a tett, de nem is ez a lényeg, hanem hogy jóleső élmény volt. Ez a félelmem is porba hullott. Mint oly sok tésztaparám 2008ban, btw. És hogy legyen káosz, szeptemberre ugorjunk is vissza, amikor is a 3. x betöltése először mély depresszióba taszított, majd base jumper módjára, még ugyanazon a napon lőttek csúzlival a fellegekbe. 2008 amúgy is a meglepetések éve volt. Kaptam pár leckét, míg megtanultam, el kell tudni fogadni, hogy nem lehet mindig everything is under control. Ha az erőkkel szemben feszülés helyett átadom magam a sodrás ritmusának, abból éppenséggel nagyon jó dolgok is kisülhetnek. Értékes tanulság. Best of 2008 könyv (Grenadine-tól) Elolvastam pár könyvet, de kevés kapta el a grabancomat. Ha nagyon őszinte akarok lenni, nem volt 5 olyan, amiről azt gondolom, valóban remek volt. Nyitottam a Portobelloi boszorkánnyal. Írt már Coelho jobbat is. Legalábbis nekem ez nem annyira jött be. De hát Istenem, 1) ízlések és pofonok, 2) Coelho is írhat olyat, ami éppen nem talál meg. (Apukám megajándékozott a Brida-val. Kíváncsi vagyok nagyon, remélem, jobban bejön.) Aztán jött Karinthy Márton Ördöggörcse. Első kötetig jutottam (mert ugye dupla), és mivel fogalmam sincs, hová lett a második, most itt meg is álltam. Olykor vontatott, de alapvetően őszinte humorral, (ön)iróniával és bájjal megírt sorok. Nagyon élveztem. A következő írás, amit végigolvastam és ami tetszett valamelyest, az az „Egy konyhafőnök vallomásai”, ami nem egy nagy cucc, sokszor átmegy ömlengésbe, üres, tartalom nélküli fecsegésbe, és a szerző hajlamos elveszni az álszerény önimádatban, de betekintést nyújt a konyha csapóajtaján túl folyó életbe, és jó pont Alain Bourdain-nek, hogy maga sem vitatja, hogy egy jó nagy seggfej. És mostmár tudom, mégsem akarnék szakács lenni. Nem nekem való. A legnagyobb meglepetés: Elizabeth Gilbert: Eat, pray, love. Egyszer a kezembe vettem a boltban, de mivel első blikkre egy amolyan lehúzós tucat-gasztroregénynek véltem, egy lemondó fintorral visszatettem a helyére. Jaha. Ami meg kell, hogy találjon, az úgyis megtalál. Rá nem sokkal megkaptam ajándékba, valakitől, akivel hiszünk a kikerülhetetlen véletlenek erejében. Vettem az üzenetet, neki is fogtam. Nem a sztori a nagy, nem a főszereplő a szuper, minden kicsit amerikai, picit szirupos is, és mégsem. Az elengedésről, az újrakezdésről, a nyitásról szól. Hogy minden bezáruló ajtó után ott egy új ajtó, aminek a kulcsa már a kezünkben van. Lehet, hogy más életszakaszomban nem hat meg, most viszont nagyon egy hullámhosszra kerültem az olasz, indiai és indonéz földön játszódó történettel, és sok bölcsességet fordítottam le a saját életemre vonatkozóan. A Ruby-t még most is olvasom, de tavaly kezdtem, úgyhogy számít. Mátéffy Éva Ruby-jának élete és az enyém között van egy alapvető párhuzam, ami nem az, hogy én is számító luxusprosti lennék, de ami miatt nagy flash olvasni. Megszavazom neki a bizalmat, bekerül a legjobb 5-be, mert bár hátra van még pár oldal, már most a tavalyi felhozatal egyik legelgondolkodtatóbb művének gondolom. Még akkor is, ha depi, ha állandóan esik az eső, és az ízlésemhez mérten túlzottan komor világot rajzol meg. Hátha még kisüt a nap. Szurkolok nagyon. Hibáimból tanulni készülök, idénre klasszikusokból tankoltam be az éjjeliszekrényemre. És a legkönnyebb Vali kérdése volt. 5 dolog, ami függőséget okoz. Illetve okozott, mert ha már egyszer függő vagyok, akkor a függőség kialakulása múltbéli cselekménynek tekinthető. Maradjunk az ételeknél. :) Paradicsom. Indiai kaja, unblock. Csípős, ublock. Ha csíp, nekem attól jó. Nagyon. Kényszeresen. Cola light (E-vel biztosak vagyunk benne, hogy van benne valami, amitől rákattan az ember, mert ha egyszer elkezdjük, napokig nem bírok lejönni róla. Aztán valahogy telítődöm, jön pár nap/hét szünet, balra nézek, E épp szisszenti a kupakot, megint elkattan valami itt bent, és én zombiként masírozok az adagomért.) Túrórudi (valami hasonló viszony, mint a cola light-tal) És végezetül, de nem utolsósorban, a kedves Cukroskata megajándékozott a barátságszalaggal, amit akkor szépen megköszöntem, de tovább még nem gurítottam. Hát itt a remek alkalom, és mert a szalagnak nem szokása gurulni, ezúton száll az égben tova, puha szellők szárnyán, mindenki felé, aki csak olvassa ezeket a sorokat. Köszönöm, hogy gondoltatok rám. :)