A házi tészta dicsérete
Korábban már terveztük házi tészta készítését, talán írtam is erről már, de valahogy eddig elmaradt a kivitelezés. Hétvégén azonban épp tévét néztünk, valami hagyományőrző műsor ment, benne egy öreg néni tésztát gyúrt és nyújtott. Erre Attilát úgy elkapta a gépszíj, hogy visszafogni már nem lehetett, próbaképpen két tojásból és húsz deka lisztből meg is gyúrta a tésztát. Mondtam, azért nem ártana pihentetni, hát, alig bírta kivárni. Fél óra után már nyújtotta is az étkezőasztalon, mert ugye tésztanyújtó gépünk nincs (még). A kis tésztacipót darabokba vágta és ezeket olyan vékonyra nyújtotta, hogy ha alátettünk egy újságot, el lehetett olvasni. A kinyújtott tésztát feltekerte, a tekercseket pedig felvágta. Ahhoz képest, hogy először csinálta, szép vékony és egyenletes lett, metéltre vágtuk, amolyan tagliatelle formára. Ezt az első adagot fokhagymával, chilivel, olívaolajjal és pár szelet szardellával azon melegében el is pusztítottuk. Másnap már három tojás 30 dkg liszt volt az arány, a tészta még vékonyabb, a felvágás még szabályosabb lett. Gombás mártással ettük, amihez vajon pár gerezd fokhagymát és egy ág rozmaringot megpároltam, rádobtam 40 dkg gombát, sóztam, borsoztam, puhára pároltam, majd felöntöttem három deci tejszínnel. Picit beforraltam. Közben kifőztem a tésztát és beleforgattam a szószba Együtt vagy öt percig melegítettem, utána ettük. Konklúzió: a házi tészta isteni, mindenképp érdemes kipróbálni. A boltival össze nem hasonlítható, van állaga, harapható, sokkal laktatóbb, nem tapad össze, jobban felveszi a szószt, és még sorolhatnám. Ebből 10 dkg bőven elég egy személynek, nekünk ugyanennyi bolti tészta fejenként kevés. Biztos, hogy a jövőben tésztanyújtó gépbe beruházunk.