Csöröge
Az év gasztronómiai szempontból rögtön egy melléfogással kezdődött. Attila gyakran emlegeti, hogy nagymamája milyen finom csörögefánkot csinált, így gondoltam, meglepem. Mivel rosszul vagyok azoktól a süteményreceptektől, amelyekben öt meg nyolc tojást, sőt, csak tojássárgát kell használni, F. Nagy Angéla olcsó csöröge-receptjét választottam. A tészta gyönyörűen összeállt, kis gyakorlással a formázás is sikerült, el sem égettem, egyszóval minden klappolt. Szerintem. A célszemély ugyanis, amikor megkóstolta, közölte, hogy ezt bizony elrontottam, mert olyannak kellene lennie, mint a szalagos fánk. Hiába bizonygattam, hogy a csöröge nem élesztős tésztából készül, és a neve is azért ilyen idétlen, mert a tészták szinte csörögnek, ha egymásra kerülnek, nem hitt nekem. Utánanéztem, és rájöttem, hogy van, ahol rendes fánktésztából készül a csöröge. Én meg még erről nem hallottam sose. Így jártam, hiába, a jó pap is holtig tanul. Egyébként finom volt. Szerintem. Recept 25 dkg (rétes)liszt 2 tojás egy evőkanál rum egy evőkanál porcukor csipet só diónyi vaj kevés tejföl olaj a sütéshez lekvár a tálaláshoz A lisztet a tojással, sóval, cukorral, rummal, vajjal és kevés (egy-két evőkanál) tejföllel rugalmas tésztává gyúrom. Kinyújtom késfok vastagságúra és tenyérnyi téglalapokra vágom. Minden forma közepén ejtek egy metszést, amelyen a téglalapok rövidebbik oldalait átbújtatom, így kapom meg a jellegzetes csöröge-formát. A fánkokat bő forró olajban aranysárgára sütöm, lecsepegtetem, és frissen, lekvár kíséretében tálalom. Ha áll, már nem olyan jó, de ez nem túl nagy adag ahhoz, hogy maradjon belőle.