„Magyaros” tarjaszelet

2010. május 4. 10:06, àlabeck

Most biztosan nem fogok arról elmélkedni, hogy mi a magyaros étel és mi nem. Egyszer régebben már elgondolkoztam ezen, és lehetne még, talán fogok is, de nem ez alkalommal. Most mindössze az jutott eszembe, hogy ha egy étlapon meglátom azt, hogy ilyen vagy olyan hús „magyarosan”, akkor biztosan tudhatom, hogy lecsó van benne, rajta, gyakran szalonnával, néha kolbásszal is, és sajnos nagyon gyakran igen-igen zsírosan. Hát ez, amit én csináltam, nem ilyen. Talán inkább nyáriasnak kellene nevezni? Tudom, ilyenkor még távolról sem igazi nyári ízű a paprika és a paradicsom, de egészen jól nézett ki, egészen hasonló volt az illata az igazihoz, ezért megvettem. Elsősorban hideg kajához, kenyérhez szántam, de aztán ehhez is jutott belőle, mert bőven elég volt ahhoz is a mennyisége. És nem igazán lecsó volt, hanem: Először a négy darab tarjaszeletet – csak nagyon enyhén fűszerezve, só, bors, fokhagymapor – picit olajozott serpenyőben egyenként hirtelen megpirítottam. Ezután egy jénai tálba fektetve a sütőbe tettem, kb. 180 fokra (ez nem egészen igazi sütő, de légkeveréses, rendes sütőben valószínűleg alacsonyabb hőfok is elég). Közben csíkokra felvágtam egy kb. öt dekás darab húsos kolozsvári szalonnát, jó ropogósra megsütöttem. A szalonnadarabokat kihalásztam, félretettem. Fél kiló paprikát kockára vágtam, a serpenyőben maradt zsíron megsütöttem, az addigra már nagyjából megpuhult húsra terítettem. Végül három nagyobb paradicsomot is felkockáztam, azt is átsütöttem a serpenyőben, és a paprikára halmoztam. Az egészet még sütöttem a sütőben 15 percig. Közben köretnek kockatésztát főztem hozzá, ez kicsit érdekesebbnek tűnt, mint az eredeti gondolatom, a rizs, és jó is volt így. A tálalásnál a tetejére szórtam a félretett szalonnát.

Tovább a teljes cikkre...

Keresés