Krémesre sütött padlizsán
Van egy kedves régi olvasóm, aki bár nem rendszeresen, de néha ír egy-egy levelet, többnyire olyankor, ha valami nagyon tetszik vagy éppen nem tetszik neki, amiről a blogon értesül. Természetes, hogy ő is szeret főzni – különben valószínűleg nem olvasna gasztroblogot – de most először mesélte el, hogy éppen milyen finomat alkotott. Nem volt ez nagy ügy, mégis, vagy éppen azért, azonnal kedvem kerekedett megcsinálni. Tehát most következik az olvasó – inkább levelezős barátnőmnek nevezném – leírása. Padlizsánkrémet csináltam, de nem a szokott módon, egybesütve, utánízesítve, hanem: gyümölcsöt hosszában ketté vágtam, félbevágás után mélyen felkockáztam, hosszában/keresztben de a héj maradjon egyben alatta. A kockák réseibe kentem a fűszereket: só, bors, aprított fokhagyma, pici grillfűszer. Egész keveset hagytam állni, majd félideig fólia alatt, utána anélkül megsütöttem. Így magában is isteni, de megkívántam a krémet, és héjából kanállal kikapargatva, csak villával összetörve, hogy kicsit „rusztikus” maradjon. Pirítós kenyérre kenve, de kifőtt tésztára is isteni finom lett. „Véletlenül” éppen volt itthon padlizsán, mert egyrészt a hétvégére padlizsános ételt terveztem, és szokás szerint többet vásároltam, mint kellett volna, másrészt ilyenkor szinte mindig van padlizsán vagy legalább cukkini, mert nagyon szeretjük, és szerencsére a hűtő aljában elég sokáig eláll. Így kipróbáltam ezt a nagyon egyszerű, de a padlizsán saját ízét kedvelőknek nagyszerű padlizsánkrémet. Mi csak pirítós kenyérre kenve fogyasztottuk el, nem volt túl sok. És ezzel egy újabb finom kenyérre kenős került a reggeli-vacsora repertoárba. Ez volt most a teljesen natúr változat, csak sót, fokhagymát, borsot kentem rá egy pici olajjal, de már elképzeltem, hogy még ezzel-azzal keverve hogyan lesz majd belőle nemcsak kenős, hanem mártogatós krém is.