Ropogós, csípős csirkecomb pirított cukkinivel, lilahagymával

2010. július 28. 15:12, Lorien

Az idén is elérkezett a baracklekvár főzésének ideje, és ahogy tavaly már jól bevált a csapat, az idén nem is változtattunk rajta, leszámítva, hogy kiegészültünk Chilii és jómagam élete párjával. Múlt pénteken annak rendje s módja szerint meg is érkeztek Chiliiék, rá fél órával Piros uzsonnára ellátott bennünk néhány ágyúgolyó méretű, nagyon finom szilvásgombóccal, ezért vacsoráig már eltengődtünk valahogy. Az utolsó napján tomboló hőségre és a szezonális kínálatra való tekintettel a lehető legegyszerűbb vacsorát terveztem. Az időjárási helyzet igazán rendkívüli volt, a nagy meleg és a naponta leeső nagy mennyiségű csapadék miatt trópusi körülmények uralkodtak. Annyira durva volt a helyzet a lakásban, hogy a legkisebb mozdulatra is negyed óráig csorgott rólam a verejték, ezért alaposan meg kellett mindent fontolni, tervezni. Végül a címben szereplő összeállítás mellett döntöttem: hús kell, a csirkecomb hamar készen van, ezért kézenfekvő, köretnek megfelelő a szintén nem túl hő- és időigényes pirított cukkini, desszertnek pedig ilyenkor igazán időszerű a bazsalikomos málnaszorbet. Érdekes, hogy ez utóbbi nagy kedvencem, és még nincs fenn a blogon. Ami késik, nem múlik.   Hozzávalók (4 adag) - 6 egész csirkecomb - koriander, római kömény, fehérbors, fekete kardamom, csili - nagyszemű só - kacsasír - 4 db 20 cm-es cukkini - 1 csomó zsenge lilahagyma (épp csak kezd fejesedni) - néhány szál friss kapor - olívaolaj A csirkecombokat kicsontozom, leitatom róla a nedvességet, mozsárban megtört fűszerekkel bedörzsölöm, a pulton hagyom állni egy órát. A hús sütése előtt a cukkinit és a hagymát feldarabolom, olívaolajon megpirítom, sózom, megszórom kaporral, és tálalóedénybe teszem. Maradjon roppanós a zöldség, akkor igazán jó! Két serpenyőt (vagy grillezőt) felhevítek, kevés zsiradékkal kikenem, majd közepes lángon a combokat előbb bőrös majd a másik felükön is szép aranybarnára sütöm. Egy serpenyőbe ne kerüljön sok hús, pirulnia kell, nem főnie. Amikor kész, megszórom nagyszemű sóval, és 10 percet pihentetem tálalás előtt. Mint kiderült, a borválasztás most nem igazán passzolt az ételhez, mert ehhez legjobb a siller, bár azért nagy duzzogva, de jól esett hozzá a Somlói Apátsági Pincészet 2008-as juhfarkja.

Tovább a teljes cikkre...

Keresés