A kedvenc tésztám, a kedvenc barátaim
R2r két héten belül 5 éves lesz. Kb. 4,5 éve úgy gondolom, hogy a gyereknevelést, de legalábbis az első pár év hétköznapjait kommunában kellene levezényelni. Ez régen, amíg nagy családok éltek együtt, nyilván fel sem merült, hiszen a nők szépen elintéztek mindent, mindenkinek megvolt a maga feladata és zajlott az élet. Ennél egy fokkal még jobb móka lenne szerintem a kommuna, legalább 9-5-ig (nem kell a részletekbe nagyon belegondolni, maradjunk a mókás oldalánál), mert az ember szépen összeválogatja a legjobb barátait, akik ideális esetben épp hasonló életszakaszban járnak, és együtt tengetik hétköznapjaikat. A gyerekek boldogan eljátszanak, a nők pedig megtalálják maguknak a megfelelő elfoglaltságot - van, aki főz, van aki a gyerekekkel foglalkozik és van aki elmosogat. Aki igazán ügyesen lavírozik, napokig semmit se kell, hogy csináljon, elég, ha a többieket szórakoztatja. Rengeteg minden eszembe jutott ennek kapcsán, kezdve a szabanapokkal, amit néha kiutalhatnánk egymásnak az anyukákkal... Biztos, hogy nem lennének a férjüket feszülten hazaváró fáradt anyukák (áááá, azok amúgy sincsenek...!) Ezt modelleztük kicsiben a minap - sikerült ugyanis a gimis viharsarok lánytagjait összeterelni végre. Az első pillanatban kicsit megszeppentünk, hogy egyszerre hány gyerek termett körülöttünk, de ők gyorsan feltalálták magukat és Leo volt az egyetlen, akit egy szórakoztatni kellett, amíg én ebédet főztem. A lányok megoldották. Mert persze hogy főztem! De hiába voltunk sokan, az ebéd így is 40 perc alatt megvolt: Petra hozta a levest, én összedobtam két tésztát, Dóri közben egy szilvás crumble-t. A főzés első pillanatától az utolsó villa mosogatóba kerüléséig kb. 1,5 óra telt el, az asztal körül pedig a csúcsponton ült 8 gyerek és 6 felőtt. Együtt, egy asztalnál, vígan falatozva. Imádtam. Az egyik tészta a gyerekek ízlése szerint zöldborsós, pirított sonkás volt mascarponéval és sok petrezselyemmel. A másik az én egyik személyes kedvencem, ami a Lila Füge szakácskönyvben is szerepel (Boook Kiadó, 2011.. Most van a szezonja, mert friss paradicsomból a legjobb. Készítsétek el! Koktélparadicsomos linguine szardellás morzsával Recept 40 dkg linguine 7 dkg héj nélküli kenyér morzsává darálva 7 szardellafilé + 1 ek olaj a filéről 4 gerezd fokhagyma finomra vágva 5 dkg magozott fekete olívabogyó durvára vágva 2 ek durvára aprított petrezselyem 2 ek durvára tépkedett bazsalikom 7 dkg frissen reszelt parmezán 40 dkg koktélparadicsom só frissen őrölt bors 4 ek olívaolaj A tésztát a csomagoláson feltüntetett idő alatt fogkeményre főzöm. A főzőléből félreteszek 1/2 dl-t. Amíg a tésza fő (max. 10 perc), elkészítem a mártást: egy serpenyőben, aminek fedele is van felmelegítek 2 ek olívaolajat. Rádobom a finomra vágott fokhagyma felét és a szardellafiléket. Amikora aszardella elkezd szétolvadni (1 perc), beleöntöm a morzsát is és közepes lángon 5 percig pirítom, amíg világosbarna színt kap. Kiszedem a serpenyőből és félreteszem. A serpenyőbe öntöm a maradék olívaolajat és beleteszem a maradék fokhagymát. Rádobom a lecsumázott, megmosott paradicsomokat és lefedem. 3 percig párolom, amíg a paradicsomok kezdenek összetottyanni, ekkor leveszem a fedőt és villával szétnyomkodom a paradicsomokat. Hozzákeverem a durvára vágott olívabogyót, a zöldfűszereket és ízlés szerint sózom, borsozom. Mi sok borssal szeretjük. 1 percig hagyom a tűzön, hogy összefőjjenek egy kicsit az ízek, majd hozzákeverem a kifőtt tésztát, a reszelt parmezánt és a zöldfűszereket is. A tészta főzőlevéből hozzáöntök egy keveset, amítől a mártás krlmesen bevonja a tésztát. A morzsával és még egy kevés morzsolt parmezánnal megszórva azonnal tálalom.