Szalagos fánk
Nincs benne semmi titok, se titkos összetevő, sem bonyolult konyhai fortély. Bár olyat fánkot nem tudok, mint amilyet a nagymamám csinált, mindenféle recept nélkül, csak úgy "gondolomra", de a Horvát Ilona szakácskönyv - amit anyukámtól kaptam előrelátóan valamikor a kilencvenes évek elején, amikor már önállóan vezettem háztartást - fánkreceptje - éppúgy, mint pédául a moszkauer receptje - tökéletes és már több mint egy évtizede csak ez alapján sütöm. Semmi extra, egyszerűen követni kell a recept utasításait - egy dologban nincs igaza: nem kell hozzá nagy gyakorlat - ha betartjuk az alapszabályokat, sikerülni fog, az eredmény pedig a képen látható. :) Hozzávalók: ( minden szobahőmérsékletű legyen, és innen még bizonyos hozzávalókat langyosítunk tovább) 50 dkg liszt 3 dkg friss élesztő 5 dkg porcukor 5 dkg langyos olvasztott vaj 2 tojássárgája fél dl rum vagy konyak csipet só kb. 5 dl langyos tej ( lehet picit több vagy kevesebb szükséges, a liszt minőségétől függ ) - a sütéshez olaj A konyha legyen meleg, huzatmentes, én elzavarom a kamraajtónyitogató éhesvagyokmikorleszkész Népeket ilyenkor. Egy nagy tálban a liszt közepébe mélyedést készítettem, belemorzsoltam az élesztőt, hozzáadtam a porcukor felét, 2 deciliternyit a langyos tejből, és hozzákevertem kicsit a lisztből is. 10 perc alatt az élesztő megkelt - vagyis inkább a kovász megérett. A tojások sárgáját elkevertem a maradék porcukorral, a sóval, majd ezt, a lágy vajat vajat és a maradék langyos tejet és a konyakot is a tálba öntöttem és 10 perc alatt fényes, lágy tésztát dagasztottam a kézi mixer dagasztókarjaival. A tej mennyiségét ekkor lehet belőni, a lényeg, hogy nem ruganyos, hanem lágy, épphogy kezelhető tészta-állagot kell elérnünk. A tésztát kiemeltem a tálból, vékonyan megliszteztem a tálat, visszatettem bele a tésztát, a tetejét is megszórtam liszttel, a tálat folpackkal letakartam és egy órát kelesztettem. ( Meglangyosított, majd lekapcsolt sütőbe is lehet tenni.) Lisztezett munkafelületre borítottam a megkelt lágy tésztát, kicsit átgyúrtam és kisujjnyi vastagságúra nyújtottam.7 cm-es fém fánkszaggatóval szúrtam ki a fánkokat és óvatosan egy enyhén lisztezett tálcára rakosgattam már szaggatás közben, és konyharuhával letakarva fél órát kelni hagytam. A 28 cm-es mély, vastagabb aljú teflonserpenyőmben kétujjnyi olajat forrósítottam: amikor a belelógatott fogpiszkáló körül sok apró buborék keletkezik, jó a hőmérséklete, lehet belepakolni a fánkokat. Felülről hüvelykujjal egy mélyedést nyomok a tálcán sorakozó fánkok közepébe, és óvatosan, ezzel a felükkel lefele fordítva teszem őket először az olajba. Egyszerre nem szabad sokat belezsúfolni a serpenyőbe, mert túlságosan visszahűl az olaj; 4, max. 5 darabot szoktam sütni egyszerre, és az első oldal sütésénél fedőt is használok. Közepes lángon sütve kb. 2-3 perc szükséges az egyik, majd fordítás után ennél kicsit kevesebb (mert ekkorra visszamelegszik az olaj, amit a belepakolt fánkok lehűtöttek) a másik oldal sütéséhez. Papírtörlőre szedem a fánkokat az olajból és azonnal porcukorral szitálom, majd jöhet a rengeteg házi baracklekvár....