Sonkás-sajtos csirkemell, méteres bab
Nem ismerek olyan embert, aki ne szeretné a Cordon bleu módra készült húst – csak a hús milyenségében vannak eltérések – ezt a sonkával, sajttal töltött rántott húst. (Azt, hogy rengeteg vendéglőben nem tudják a nevét, és mindenféle bolondságokat írnak az étlapra, most felejtsük el.) Én is szeretem, persze, nem kérdés. Innen jött az ötlet, hogy mégis valami olyat készítsek, ami nem rántott, de mégis megvan az összetett íze, amit a sajt és sonka kínál. És nem utolsósorban valamelyik előző nap sonkás-sajtos Spätzle volt ebédre, és abból maradt felbontva fekete-erdei sonka és Appenzeller sajt, amit mindenképpen ideje volt felhasználni. Egy csirkemellből vágott négy szelet húst kevés sóval, fokhagymaporral (ahogy a tévében és sokaknál a só-bors az alap, én jobban szeretem a borsnál a fokhagymát.) fűszereztem. Réteslisztben megmártogatva kevés zsiradékban minden oldalukat átsütöttem, ez csirkemell esetén alig pár perc, csak arra kell figyelni, hogy nem egyszerre rakom a serpenyőbe, hogy ne engedjen levet, vagyis süljön, ne főjön. (Ugyanígy, csak picit tovább kell sütni, ha sertésszeletet választ valaki.) Ezután sorba raktam egy jénai tálra. Rájuk szórtam előbb a sonkát – felaprítva, mert a fekete-erdei sonka nem főtt, ha megsül, nehéz lenne elrágni – aztán a reszelt sajtot. Másik tálat vékonyan kiolajoztam, szétterítettem benne a köretnek szánt, még a nyár végén befagyasztott méteres babot (a piacon vettem, egyszer megpróbáltam én is ültetni a kiskertben, mikor valakitől kaptam magot, de sajnos teljesen eredménytelen volt). Ez természetesen már elő volt főzve, ki is engedtettem már. A tetejét is megspricceltem olajjal. A két tálat együtt tettem a sütőbe, alsó-felső fűtéssel, 200 fokon. Addig sült, amíg a sajt jól ráolvadt a húsra, icipicit meg is pirult.A kevéske, kisült zsírt a lehullott sajttal együtt a tányéron a babra locsoltam. És ennyi.