„Rántott hús”: Hagymában sült hússzelet
Amikor először megláttam a boltban, hogy sült hagymát árulnak, ahogy – szerintem – sokan mások is, azt gondoltam, hogy erre aztán semmi szükségem, remek lyoni hagymát tudok én magam is sütni. Második látásra már – mivel azért mégiscsak erősen csábított a dolog, hiszen „csak úgy” csipegetni is szeretjük a ropogós sült hagymát – már elolvastam a címkéjét, összetételét is. Hagyma, növényi olaj, búzaliszt, étkezési só. Hiszen a són kívül ugyanebből áll az enyém is! Aztán, amikor internetes receptolvasgatás során több helyen is láttam ilyen, náluk „francia sült”-nek nevezett hagymával panírozott sült csirkemellet, eldőlt a dolog. Meg kell csinálnom. (A sült csirkemell-szelet ilyen hagymával már bevált étel nálunk, de az mégis más.) Persze lehetett volna ahhoz is házilag sütni a hagymát, de minek? Tehát megvettem egy pohárral, előbb megkóstoltam, aztán eldöntöttem. Két csirkemellből szokásos négy szelet húst enyhén megsóztam, majonézzel kentem meg. (Előbb mustárral terveztem, de meggondoltam, a mustár a majonézben is benne van, de talán nem árt az a kis olaj és egyéb ízek.) Aztán belemártottam az egyik, majd másik oldalukat a tányéron szétterített hagymába. Mivel biztos voltam abban, hogy ha „rendesen”, zsiradékban akarom sütni, akkor lepotyog róla a hagyma-panír, inkább sorban jénai tálra fektettem őket. Sütőben sütöttem kb. 25 percig 180°-on, alsó-felső fűtéssel. Én ezt éppen elég laktatónak ítéltem, salátán kívül más köretet nem ettünk hozzá. Szerintem nagyon jó ötlet, érdemes volt kipróbálni*, meg majd ismételni is. *Nem mondom el minden alkalommal, de sokan nem kedvelik a csirkemellet, mert azt hiszik, hogy száraz, nyilván ilyet más húsból is lehet, a lényeg csak, hogy ne égjen meg a hagyma, akkor gondolom, inkább lassan kell sütni.