Foksnidling – metélőfokhagyma – sok mindenre jó, most éppen tésztára
Amikor pár éve először találkoztam ezzel a fűszernövénnyel, pontosabban a magjával, megtetszett az ötlet. Mármint, hogy a snidling, amit nagyon kedvelek – például vajas- vagy zsíroskenyérre, salátára, de akár kész ételre rászórva – most egyszer csak fokhagymás ízű változatban is létezik. A piacon ajánlotta valaki, a rendes neve metélőfokhagyma. De ahogy a metélőhagymát is csak snidlingnek nevezem, gondoltam, akkor ez meg foksnidling lesz – nálam. Elültettem a magokat erkélyládába és kertbe is, ki is keltek, valamiféle vékony, zöld cérnaszálak formájában. Következő évben sem volt sokkal különb, de legalább megmaradt. Aztán beindult... Már az lett a gondom, hogy használjak föl ennyi rengeteget. Szép adagot, felaprítva a fagyasztóba is tettem, így télen is el vagyok látva vele. És a „rendes” snidlinggel ellentétben, ősszel kezd virágozni, nem is akárhogyan. Ahogy az íze, a virága is eléggé hasonlít a medvehagymáéra. Szép kis fehér csillagocskák. Egyik nap egy nagyon gyors ebédhez tésztát főztem. Mialatt főtt, megpirítottam pár darab húsos szalonnát, de tettem mellé egy kevés sima füstöltet is, hogy elég legyen a zsírja a tészta beleforgatásához. Aztán amikor már összekevertem a tésztával, és még mindig kissé száraznak éreztem, rátettem még vagy négy kanál tejfölt. Végül egy jó nagy marék foksnidlinggel kevertem össze. Nagyszerű ízt adott hozzá. Csináltam már medvehagymával is tésztát, ez legalább olyan jó lett. És gyakorlatilag egész évben elérhető, és nagyon könnyű bánni vele. Persze nem azt mondom, hogy a medvehagymát nem szeretem, de mindenkinek, aki szereti az enyhe fokhagyma ízt, ezt is ajánlom. És még szép virág is így ősszel.