Vörösboros só
Nálunk hatalmas kedvenc húsokhoz a vörösboros só, amivel kétszer is volt szerencsém Bordeaux-ból feltankolni. Egy jó steakhoz ez a só asztalon meg egy finom saláta pont elég is. A Sel du Chateau-t úgy készítik - legalábbis így magyarázták a cégnél - , hogy a tengeri sót berakják a pár éves, már nem használatos tölgyfahordókba, ahol magába szívja a bor aromáit és színét. A készleteim már erősen megfogyatkoztak, és sajnos a cég, aki készíti, bár van weboldala, nem szállít, csak Franciaországba. Ezért próbáltam ki a házi előállítását - borászat és vörösboros hordók hiányában - egyszerűbb és gyorsabb módszerrel. Azt nem mondanám, hogy ugyanolyan lett, de akik kapták - a kollégáim - egyből kóstolták, és nagyon bejött nekik. Finom szemű sóból is meg lehet próbálni, de mivel ez egy "befejező só", nem az ételhez kell adni, hanem már a tányéron használni - és így jóval kisebb az esélye, hogy egy vörösboros masszát kapunk csillogó sószemcsék helyett. Mivel nem tartalmaz csomósodásgátlót, a vörösbor szirupja viszont a cukortartalom miatt ragadós, ezért picit összeállhat, ezért inkább nem túl szorosan záródó üvegben tartsuk, és tálalás előtt keverjük át kicsit. Hozzávalók: 15 dkg nagyobb szemű tengeri só 2 dl jó minőségű száraz vörösbor (merlot vagy cabernet) A vörösbort egy vastagabb aljú lábasban felforraltam, visszavettem a lángot és csendben gyöngyöztettem addig, amíg sűrű, szirupos nem lett - kb 1-1,5 evőkanálnyi mennyiség. Ekkor hozzáadtam a sót, és addig kevergetem még, amíg nem láttam folyadékot a lábas alján - de lehet pluszban is sót adni hozzá, ha több a szirupunk. Folpackkal bélelt tálcán vékonyan szétterítettem és 2 napig száradni hagytam. ( Be lehet tenni sütőbe is, és 50 fokon szárítani, néha meg-megkevergetve.) Nagyjából az itteni arányokból indultam ki.