D. Tóth Kriszta: Nincs titkunk
Felszálláshoz készülődött a gép, komótosan gördült rá a pályára. Rendszeres időközönként, amikor a kerekei a betonkockák illesztéseihez értek, döccentünk egyet. Aztán gyorsítani kezdtünk, és én azt csináltam, amit mindig. Behunytam a szemem, hátradőltem, és összekulcsoltam két ujjamat.