D. Tóth Kriszta: A tizenhetedik te magad légy!
Dobozok között ülök a földön, ölemben a laptop. Két nagy, cipőkkel, ruhákkal teli szemeteszsáknak támasztom a hátam. Amikor megszomjazom, csapásokat keresek a holmi között, hogy eljussak a konyhába. A pohár vízzel aztán átbucskázom egy félig teli kartondobozon. Költözünk. Már megint.