Franciaország a 18. század elején aggódott újvilágbeli gyarmataiért: lakói „vademberek” voltak, és félő volt, hogy megfelelő, szaporodóképes lakosság híján az európai királyság nem tudja megtartani területeit az őslakosokkal, illetve a szomszédos brit területekkel való konfliktus esetén. A tengerentúli gyarmat azonban nem vonzotta a nőket.