Koptatja az ember az Állatkerti körút töredezett flaszterét, a kissé viseltes Nagycirkuszba menet legyűr egy éppen csak iható kávét kettő tízért, és arra gondol, csak azért sem hagyja veszni ezt a napot. Akkor sem, ha esőre áll, ráadásul sziklaszilárd a meggyőződés ott belül, hogy alaposan kiöregedett már a műfajból.