Megtalálta az igazit

2014. november 12. 9:09, Habostorta

„A szerelemhez ész is kell” – Bényi Ildikó mesél Bényi Ildikó már túlvan egy váláson, és egy hosszú kapcsolaton, ám harmadszor is rátalált aszerelem – úgy tűni, most az igazi jött el. Ildikó és Péter három évetalálkoztak egymással, kapcsolatuk pedig mesébe illően alakult.   A Magyar Televízióműsorvezetőjének kislány rögtön elfogadta Pétert, Ildikó pedig úgy gondolja, ezéppen olyan fontos egy kapcsolatban, mint az, hogy a két fél jól kijöjjönegymással.   Volt egy tizenöt éves lánya, elvált, és közel volta negyvenhez, amikor megismerkedett Péterrel. Nehéz egy középkorú nőnek ilyen„paraméterekkel” ismerkedni? Annak, hogyvalakinek van gyereke, vagy nincs vagy hogy hány éves, nincs köze azismerkedéshez. Ma szerintem mindenkinek nagyon nehéz párt találni, gyerektől,válástól vagy kortól függetlenül. Az évek száma persze azért számít, aztszoktam mondani, ebben a korban már csak „priuszos” emberek vannak, de valahogyazok sem találnak egymásra. A fiatalabbaknak ott a szórakozóhely, de azidősebbeknek inkább az internet. Az én helyzetem abból a szempontból isspeciális, hogy ismert emberként nem is igazán regisztrálhatok egy ilyeninternetes oldalra. Másrészt ugyan nézegettem ilyen oldalt, de nem is akartamjelentkezni soha, mert teljesen bizonytalan az, hogy ott kivel találkozom. Aférfiak és a nők is gyakran hazudnak magukról.         Mindig társsal tudtaelképzelni az életét? Pillanatnyihevületemben, dühömben gondoltam csak azt, hogy nekem nem kell férfi, denormális esetben ez csak átmeneti időszak lehet. Ezek az érzések általábanhamar kiürültek belőlem, hiszen nem jó egyedül lenni.   Hogyan ismerkedtek meg Péterrel? Az ő munkahelyén,egy budapesti szállodában, ahol én műsort vezettem. Egyszer csak odalépetthozzám, és mondta, hogy tíz éve már találkoztunk. Én nem emlékeztem rá.Elkezdtünk beszélgetni, de nem gondoltam, hogy ebből bármi több lesz. Aztánküldött egy olyan üzenetet, amitől megváltozott minden. Mélyen megérintett,végre újra éreztem, hogy valakinek fontos lehetek.   A lánya akkor már kamasz volt. Rögtön megtalálták aközös hangot Péterrel? Az első pillanattólkezdve jól kijöttek egymással, hamar megszerették egymást. A lányomnak énvagyok a szonda: azt hiszem, ha látja, hogy én jól érzem magam, akkor ő isboldog.   A megismerkedésüktől kezdve az oltárig egyenes voltaz út? Egyértelmű volt, hogy össze fognak házasodni? A megismerkedéstőlcsak másfél év telt el az esküvőig. Nem volt egyértelmű, mindketten elváltunk,én már nem féltem az elköteleződéstől. De Péter nagyon szerette volna, s énigazat adtam neki, magasabb szintre szerettük volna emelni a kapcsolatunkat.Igenis számít a papír, hiszen az egymás iránti elköteleződést mutatja, valamintazt, hogy döntöttünk: mi egymással akarunk élni.   Úgy tudom, titkolták az esküvő napját. Nagy titok nem volt,de valóban szerettünk volna szép csendben összeházasodni. Más volt ez azesküvő, mint az első, sokkal tudatosabb, felnőttesebb.   A szerelemben lehet tudatosnak lenni? Az, hogy kibeszeretünk bele, persze nem tudatos, de kell az eszünket is használni közben.Fel kell mérni, hogy ezzel az emberrel le tudjuk-e élni az életünket. Ehhez azis kell, hogy képesek legyünk kompromisszumokat kötni, összecsiszolódni, és pontosanlássuk, mi az, amit el tudnunk fogadni a másikból, és melyek azok atulajdonságok, amelyeket nem. Én mára sokkal elfogadóbb vagyok, és megtanultamegyedül is megállni a helyem.       Más negyvenévesen szerelmesnek lenni, mintkamaszkorban? A szerelem érzéseugyanolyan önfeledt lehet, de talán reálisabb. Sosem estem könnyen szerelembe,kevesen voltak rám igazán nagy hatással.   Miben más Péter, mint az őt megelőző férfiak azéletében? Amikormegismerkedtünk, mindenki azt mondta, hogy mennyire hasonlítunk. Ma is, haelkezdek egy mondatot, befejezi, és fordítva is igaz. Előfordul az is, hogycsak gondolok valamire, és ő mondja ki helyettem. A gyereknevelési kérdésekbenis egyezünk, ami szerintem egy ilyen párkapcsolatban kulcsfontosságú.Legalábbis nekem az. Csak azzal tudok elképzelni kapcsolatot, akivel agyereknevelésben is egyformák a nézeteink. Persze, mi is súrlódunk néha, deinkább csak csiszolódunk. Én szerinte munkamániás vagyok, a munka sok örömetjelent számomra. Nem szívesen mondok le róla, és ez sokszor a szabadidő terhéreis megy, Péter ezt szokta kifogásolni. Én pedig a hangulatváltozásait viselemkicsit nehezebben.   Gondolom, az évek során, házassággal a háta mögöttön is változott. Ez így igaz,megtanultam hallgatni. Korábban heves és hirtelen természetű voltam, de ma márinkább nyelek egyet, és számolok tízig. Még mindig előfordul, hogy hamarabbbeszélek, mint gondolkodom. De nem érdemes apró-cseprő dolgokat mindigkimondani, mert a probléma előbb-utóbb úgyis elmúlik, a szavakkal pedigmaradandó károsodást lehet okozni.     Forrás: Bors

Tovább a teljes cikkre...

Keresés