Ez a titok...
„Ha jól szeretjük egymást, a férfi Király lesz, a nő pedig a Királynője” Mitvár a férfi a nőtől, mit a nő a férfitól, és mit tehet az ember azért, hogy azegymásra találás csodája az ő életében is eljöjjön? Müller Pétert a Feminariportere kérdezte, ő pedig készségesen megválaszolt mindent. „Ha van pasim, az a baj, ha nincs, aza baj” – rengetegen panaszkodnak manapság a párkapcsolatukra, vagy éppen atárstalanság miatt. De biztos, hogy boldogtalanabbak vagyunk, mint nagyanyáink,akiknek a szüleik szemeltek ki férjet, és akár szerették, akár nem, életükvégéig vele kellett maradniuk? Boldogpárkapcsolat mindig kevés volt. Az irodalom történetének az őszinte részesokféle súlyos drámát és párkapcsolati tragédiát mond el. II. János Pál pápabocsánatot kért a nők egész világtörténetéért. Ez nemcsak egy pap, de egy férfitöredelmes vallomása is. Nincs szívszorítóbb olvasmány, mint a nők valóságostörténelme. „Minden korban és minden időben”, ahogy a pápa mondja. Macsak annyiban változott a helyzet, hogy a problémák napvilágra kerültek. „Apokalipszis”szó szerint azt jelenti: „lelepleződés”. Amit valaha lehazudtak és elfojtottak,ma napvilágra kerül. Korábban rengetegen élték le az életüket megalázó, hitványkapcsolatokban. Ma el lehet válni, és nyugaton a nők helyzete is jelentősenmegváltozott. Az én drága nagyapám például rendszeresen megszökött hazulról, ésegy játszótéri padon üldögélt évtizedeken át. Csak késő este ment haza, amikora nagyanyám már aludt. Ott volt boldog, a játszótéren. Gyakran éjféligbeszélgettem vele. Bölcs, józan, nyugodt ember volt. Pontos, takarékos,előrelátó. Nagyanyám pedig Jászai Mari energiáival élt, ha megjelent a piacon,a kofák menekültek: jött vele a botrány, a bátor indulat, a dili és a százezervoltos feszültség. Tehetségemet tőle örököltem. Ha jókedve volt, dalolt, harájött a rapli, belevágta a hentes képébe a romlott párizsit. Ilyenkor én iselbújtam előle. Száz évig élt egymás mellett ez a két csodálatos ember, mindenveszekedés, botrány és feszültség ellenére. Ez volt a sorsuk. Ez a fogalom,hogy „házastársi boldogság”, föl se merült bennük. De a válás sem. Ma egy ilyenkapcsolatból azonnal kimenekülnek. Minden szempontból áldatlan volt akorábbi állapot, de a nők végképp kiszolgáltatott helyzetben voltak... Akínai bölcselet szerint, ha a jang, a férfias minőség, túlsúlyba kerül, egyrésztkiszorítja a jint, másrészt egyre torzabbá, betegebbé, degeneráltabbá válik. Eztörtént a férfiuralom idején is. A lánygyereket eleve nem becsülték semmire –selejtnek tartották. Aquinói Szent Tamás „elrontott embernek”, tökéletlenlénynek” nevezte a nőket. És ez még enyhe jelző. Pál – apostol létére – aztmondta: „Az asszony csendességben tanuljon, teljes alárendeltségben. A tanítástpedig nem engedem meg az asszonynak…” Miért? Azért, mert az egész emberiségbűne Évától, vagyis a nőtől ered! És ez volt aztán a boszorkányüldözésekmögött, a megkövezések mögött: nőgyűlölet és perverzió. A feleségnek pedigakkor is együtt kellett maradnia a férjével, ha verte, vagy megerőszakolta őt –hiszen sok esetben a házastársi szex sem volt más, mint kényszer. És ez ígyvolt más vallásokban és kultúrákban is. A férfiuralom bukásával egy nagyoncsúnya történetnek értünk a végére. Sajnos ez egybeesik a férfiak általteremtett civilizációk összeomlásával is. Mostanraa nők ébredeznek. Maguk döntik el, hogy akarnak-e gyereket, ha igen, mikor. Éskiléphetnek egy párkapcsolatból vagy házasságból. Világválság van. S ez alélekben éppúgy megjelenik, mint a párkapcsolatokban. A korábbi minták nemműködnek, mert amit nem a szeretet tart össze, hanem a hazugság, nem működik. Perszeakadnak, és mindig is akadtak csodák. Ezek az életnek azok a pillanatai, amikoregy minta helyreáll, és a férfi igazi Férfi, a nő igazi Nő lesz. Ez valójábancsoda. Az „Életművészet”-ben az ellipszishez hasonlítom a közös életet: kétgyújtópontja van. Ha ez nem kényszerpálya, akkor a férfi vezet, a nő pedigboldogan engedi magát vezetni. De kettőjük műve a forgás. Talán a minták összetörésének isköszönhetően alakult ki egyfajta idealizált kép a modern nőről, aki egyformánodateszi magát a munkában, a családban, a hálószobában, miközben persze mindigcsinos és ápolt. Valóban ilyen társra vágynak a férfiak? Elmondokegy példát, hogy megérts. A világ legnagyobb tangótáncosa, nagyjából olyanöreg, mint én, de olyan Férfi, hogy ha meglátod táncolni, egy pillanat alattbeleszeretsz. Őt, amikor még fiatalon tanulta a tangózást, kilenc hónaponkeresztül a mestere vezette. Így kezdetben, hosszú időn át nem a férfiszerepetélte meg, hanem a nőit. A mester csak akkor cserélt vele, csak akkor adta átneki a vezetést, amikor már pontosan tisztában volt azzal, hogy mit gondol, mitsejt, mit érez a nő! Mikor kell őt elengedni és mikor magához húzni. Mikor kellerélyt mutatni, mikor gyengédséget, s mikor kell szabadon engedni. Ismerte a nőminden rezdülését, s mivel megélte azokat, ő maga is képes volt nőnek lenni. Ésakkor a mestere azt mondta: most már vezethetsz! Így alakul ki az eszményiminta – a táncban és az életben egyaránt –, amelyben a férfi már alkalmas avezetésre. Nem azért, mert ő a „teremtés koronája”, hanem azért, megtökéletesen elsajátította a jin tudást. Ismeri nemcsak az adást, de az odaadástis! Az ilyen a táncban a nő jól érzi magát, mert a helyén van – hiszen mindenkijól érzi magát, ha a helyén van. Ha a nő nincs a helyén, akkor az egész „tánc”csikorogni kezd és összeomlik, mint a rossz házasság. Amitilyenkor harmonizálunk, az az „emóció”. Maga a szó „kimozdultságot” jelent.Arról van szó, hogy kibillenünk a valódi érzéseinkből, amelyek éppen olyanbölcsek, mint az eszünk. Hiszen az Érzés és az Értés egy. Amit nagyon érzel,azt érted is, és amit nagyon értesz, azt érzed is. A kibillentség állapotábanazonban eltorzult érzések és eltorzult gondolatok vezetnek, és diszharmonikusviszonyok alakulnak ki. Egy nő nemcsak mélyen „érez”, de bölcs is. Abölcsességnek minden ősi kultúrában nem istene, hanem istennője van! Úgy is mondhatjuk, hogy az igazi férfimellett a nő önazonos lesz? Igen,mert egy igazi férfi mellett nem érzi azt, hogy nincs méltósága, hogy nincsszeretve, és soha nem kell megtapasztalnia a durvaság erejét. Vállalni tudja anői önérzetének teljességét. És az igazi férfi el is várja, hogy az, akimellette ül a trónon, ugyanolyan felséges teremtménye legyen Istennek, mint őmaga. A Királynak nem kellemetlen, hogy egy „nagy valaki” a társa, és nem hisziazt, hogy ő ettől kevesebb lenne. Büszke a Királynőjére, hiszen ez az asszonyőt magát is fémjelzi. Az, hogy a férfi kit választott, kivel tud kiegészülni,nemcsak a sorsát mutatja meg, hanem róla magáról is elárul valamit. Ugyanezfordítva is igaz. Minden hosszabb párkapcsolatban ott látom a lenyomatát annaka férfinak, akivel a nő él: a megalázottságot, a zűrzavart, a megváltatlanmagányt, a tehetetlen rabszolgaságot vagy a menekülési szándékot éppúgy, mint abüszke, igaz szerelmet. Ha pedig olyan kérdések merülnek fel férfi és nőközött, hogy ki keresi a több pénzt, meg „ki az úr a házban”, akkor az egyhülye király meg egy szerencsétlen, boldogtalan királynő kapcsolata. Az elmúlt években sorra jelentek meg a„vámpíros” könyvek és filmek. Az, hogy a vámpírkultusz kialakulhatott, egyesnézetek szerint a nők túlzó elvárásairól szól: sokuk számára a vámpír testesítimeg a tökéletes – ugyanakkor persze elérhetetlen – társat, mivel a legvonzóbbférfi- és női tulajdonságokkal rendelkezik. Bárkivel megküzd, ha kell, de képesgyengédnek vagy akár esendőnek lenni, miközben persze külsőre is vonzó. Ténylegez a vérszívó koporsólakó jelenti ideális férfit a mai nő számára? No,várj csak! Nő is lehet vámpír. Ez csak azt jelenti, hogy mindkettő eljuthatodáig, hogy az életet a másikból akarja kiszívni. Gondolj bele, hányszorölelkezünk úgy, hogy a párunk nyakán ott maradnak a csók nyomai, a„vámpírfogaink” vérző lenyomata. A szerelemre és szeretkezésre valószomjúságban van valami ilyen mohóság. A „vámpír” olyan lelket jelent, aki nemtud meghalni. Itt marad, földközelben, s vissza akar jönni, s ezért az élőkvérén élősködik. A létszomjnak, a szexualitásnak, és az életet jelentő vérnek amisztériuma ez. Az"egymásból élünk" a teremtés része. Az "energia-vámpír"ezzel visszaél. Olyan, mint az áramtolvaj - használja, de a fizetés előlmeglóg. Lényegében a szerelem vámszedője. Egyszerírtam egy darabot A vámpír árnyékában címmel, Lugosi Bélának, Drakulamegformálójának az életéről. Az öreg Darvas Iván volt Lugosi, aki akkor közelvolt már a nyolcvanhoz. A szerep kedvéért azonban vissza kellett fiatalodniaegy vonzó negyvenes férfivá, és el kellett csábítania barátjának szűzkislányát, akit Igó Éva játszott. És Iván az idős emberből szinte egyik pillanatróla másikra fantasztikus férfivé vált. Bevezette a megszeppent lányt a kastélyába– a világhíres Lugosinak ugyanolyan kastélya volt, mint Drakulának –, átvetettea saját selyemsálját a lány nyaka körül, majd a sál két végénél fogva elkezdtehúzni, húzni maga felé. A kislány meg csak ment, ment, engedte magát vonzani,elvarázsolt, rajongó tekintettel, a férfi szája felé... Hát ilyet kitalálni!...Perzselt a jelenet a szexualitástól. Darvas Iván zseni volt, tudta, mi a„vámpírság”. Miről ismerhető fel a vámpír? Ezevilági vámpír? Mind azok vagyunk. Lehetünk bármilyen nagy játékosok,mindannyian egy nő testéből születtünk, a vérükön éltünk, a tejüket szoptuk,fogacskáinkkal a mellükbe haraptunk. Mindannyian szeretjük, ha bajban erőtadtok, lelkileg-testileg-vérileg. Aztán meg nem bírjuk ki ölelés nélkül. Kellaz Élet! Nem is beszélve arról, amikor megbetegszünk! A halálos ágyán mindenkiazt mondja: „Mama!” A vámpírság, ha nem is torz módon, de csíraként ott vanminden férfi életében. Kell nekünk az Életerő, amit sehonnan nem kaphatunk meg,csakis a nőktől. Ezért vagytok ti erősebbek, és ezért éltek tovább. Aztmondják, ölelés után a férfi szomorú. Nem igaz. Büszke! Errőlszól a sakk is, ami tulajdonképpen a férfi–nő történelmét jeleníti meg „kicsiben”.A Király csak jobbra vagy balra léphet egyet. Lényegében totyorog a harcmezőn.A legerősebb bábu pedig a Királynő: erősebb, mint a huszár, erősebb, mint abástya, a futár s a gyalog. A Királynak minden ereje a Királynőjében testesülmeg! Ő az, aki megvédi, aki megmenti, akiben megbízhat. Ha a Királynőt leütik,nagy valószínűséggel az egész parti elveszett. De ugyanez látható ahinduizmusban is: Síva istenség a felesége, Sakti istennő energiájából él. Azért a nőknek is sokszor vannak túlzóelvárásaik a férfiakkal szemben… Nemszabad általánosítani, mert csodálatos kivételek vannak. Tény viszont, hogyamikor párkapcsolati válságba jutott életek kerülnek elém, általában azttapasztalatom, hogy a nő mélyebben érzi és érti, ami kettőjükkel történik, és mindezértsokkal inkább vállalja a felelősséget, mint a férfi, akit ebben a sértettsége,a gőgje és az előítéletei megakadályoznak. Tisztelet a kivételnek, deérzékenyebben, mélyebben élnek manapság a nők. Ha valami nagyon közhelyestakarnék mondani, azt mondanám, hogy még a mai lezuhant világban is jobbanismerik a szeretetet, mint a férfiak. Fontosabb szó számukra. Előző interjúnkban azt tanácsoltad apárkapcsolati problémákkal küzdő vagy éppen kényszerűségből egyedül lévő erősnőknek, hogy tanulják meg a gyengédség és az alázat erejét, tapasztalják meg alágyság örömét. Erre a fajta tanulásra-tapasztalásra talán nemcsak kifejezettentárskeresés során vagy a szerelemben, de a hétköznapi helyzetekben is lehetőségnyílik… Igen,de az ember azzal az eszközzel éli meg az életét, amivel született, s ami bennekialakult. Arra jár rá az agya és a lelke, ami jobban megy neki. Természetesis, hogy mindig ezt veszi elő. Aki megtapasztalja, hogy a keménység általnagyobb önvédelmet kap, több győzelmet arat, és előrébb jut az életben, az méginkább a keménységre fogja késztetni magát. Előbb-utóbb azonban vesztessé válikaz olyan az ütközetekben, ahol hátrálni kellene, ahol elszakadni kellene, aholbefogadni kellene, ahol be kellene ismerni, hogy a másiknak van igaza. Azörökké kemény, „nagyon van” emberek tudnak legnagyobbat bukni. De egy „lágynőnek” is szüksége van keménységre. S egy kemény nőnek is tudnia kell azodaadás művészetét. Jó pillanatban az alázatát is. Jin-jang egyensúlya aharmónia. Dea lelkünk egyik fele mindig túlzásban van. A másikat pedig nem könnyűmegszólaltatni, hiszen ebben gyakorlatlanok vagyunk. Mégis meg kell tanulni. Atánc példáját tudnám megint felhozni: egy férfinak meg kell tanulnia nőneklenni – más szóval kibontani lelkének árnyékos, lágy, követő oldalát, és egynőnek, főleg manapság, meg kell találnia a saját centrumát, öntudatát. Adottesetben még a keménységet és a vezetést is. Ez nemcsak egy párkapcsolathozkell, de egy jól megoldott anyaszerephez is. Egyáltalán ahhoz, hogy valaki ne amásikhoz kapaszkodva élje le az életét – legyen saját tengelye is. Az adventi időszak és a közelgőkarácsony apropóján mit üzennél a nőknek? Azt,hogy szeressenek bennünket, férfiakat, igaz szívvel és önérzetesen. Ez alattazt értem, ha elbukunk, ne hagyják, emeljenek föl! Ne hagyják, hogy önmagunkhozméltatlanok életet éljünk! De ha látják, hogy ez nem megy, csupán a szívükmiatt ne bukjanak velünk. Forrás:Femina