Végre bepótoltam azt a részt, amelyet a sors kegyetlen rendelése folytán nem láttam a Tüskevár klasszikus epizódjából vagy harmincvalahány éve. Jobb, ha nem számolom ki pontosan. Igazán nem sírom vissza a kort, amely az úttörőnyakkendős fiatalok játékából, a hajdani Engels téri buszpályaudvar képeiből, a szellős budapesti utakról visszaköszön – hacsak nem az idő egyfajta cáfolatát, azt a ráérősséget, amely a felvételekből árad.