És különben is, komoly, megfontolt, az élet fontos dolgait előtérbe helyező felnőtt egyáltalán nem olvas
Felnőtteknek. Ez íródik egy meséket összegyűjtő kötet hátsó borítójára. Tehát az olvasó felnőtteknek szóló meséket tarthat a kezében. Contradictio in adjecto. Felnőtt soha nem olvas mesét. Főleg nem saját magának. Maximum felolvas. A gyerekének. A gyereke barátjának. Vagy a barátja gyerekének. És különben is, komoly, megfontolt, az élet fontos dolgait előtérbe helyező felnőtt egyáltalán nem olvas. Felnőtt lót-fut, dolgozik, munkálódik. Befizet és kifizet. Feljebb jut és körbenéz. Nem pazérolja az idejét. De rendben, ha felnőtt olykor (egyszeregyszer) olvas, gyakoroltatja a szemét, akkor felnőttek számára készült irományokat vesz fáradt kezébe, teszem azt, regényt. Szép nagyregényt. Történelmit. Komolyat. Vagy eposzt. Hősit. Reménytelenül kezelhetetlen mimózatípus esetleg verset. De már azt is jól elrejti utána a párnája alá, mert az sem vall teljesen egészséges lélekre.