Hofmayer Géza csak ment, rohant, akár a falkavezér, a jóságos kondás, és vágtatott a disznókkal
Hofmayer Géza éjszakai portás volt egy alföldi vágóhídon. Szentestére is be volt osztva, őriznie kellett az aznap beterelt jószágokat. Nem bánta, úgyse lett volna hol ünnepelnie, de legfőképpen kivel. Évek óta nem volt már karácsonya. Jolán, a felesége mintegy évtizede agyvérzésben meghalt, gyerekük nem született, nem nősült újra. Senkije nem maradt már, s amióta besavanyodott, mogorva lett és már a régi vicceket se mesélte újra, az ivócimborák is elmaradtak mellőle a sarki ivóban. Egyedül meg minek igyon az ember? Egykedvűen, inkább kedvtelenül tengette életét, melyben se öröm, se bánat nem honolt már, szívét-lelkét semmi nem érintette már meg.