Hogy gondozni kell (így vagy úgy) a magyarát, a magyarodat, rendszeresen, szinte naponta, erre mindenki jól emlékszik, illetlenség is lenne felhívni a figyelmet rá. Viszont ha a magyar helyes, illő, célszerű sőt sok szempontból nagyszabású gondozását vesszük észre valahol, akkor mégsem tűnik oktalannak legalábbis diszkréten szólni miatta, rámutatni, ujjunk egy finom nézz-csak-oda jelzésével tapintatosan rábökni.