Évek óta bennem van a reflex: ha meglátok egy beszélgetős műsort, már kapcsolok is tovább. Nem érdekel a lojális fiúk politikai fotelokoskodása, hidegen hagy a függetlenség látszatát még csak fenn sem tartó riporter hűséges alákérdezése, bealszok a naftalinszagú nosztalgiaműsorokon, a betanított közönség elé kitett beszélgetésnek álcázott bulvármicsodát pedig jó, hogy nem bírom elviselni.