"Olykor magam szabadnak érzem,de a szabadságról nincs képzetem -/írtam negyven valahány évesen./ A szabadságot máig kergetem." Azóta eltelt jó harminc esztendő, és valóban, Simor András azóta is keresi a szabadságot, amelyről a vers egésze szól, és így végződik: "holdat gyújt a külvárosok szélinél, mert visszatér, mert egyszer visszatér."