Ember, portré és mögöttese
Milyen a jó portré? Amely a láthatót, vagyis a fizimiska valóságát közli? Netán az, amely érzékeltetni engedi a bensőt, vagyis az arc mögöttit, a személy megvívott harcait? Amely nem ábrázol, hanem sejtetni engedi a szemmel láthatón túli gazdagságot?