Uzinger fröccsteraszán
Haladsz keletre, fúrod magad egyre beljebb, egyre vadabb vidékekre. S egyszerre csak olyan vad lesz minden, hogy már szelídnek és furcsának és egzotikusnak látod. És nem félsz többé sem a tájtól, sem lakóitól, sem semmitől. És elmehetnél, de nincs többé hová.