A magyar meseirodalom egyik legnehezebbje a Lázár Ervin-i út. Nagy mesterünk és mesélőnk nyelvi humora, a bátorság, ahogyan ősi formákat – ismétlős mese, tündérmese – kompilált, abszurd figurái és helyzetei, és a zen koanokat idéző, bölcselkedésmentesen bölcs humor egészen sajátos és utánozhatatlan elegyet alkotnak.