Veranda étterem
A nap fűszere:"Aki hagyja, hogy megszelídítsék, az a sírás kockázatát is vállalja vele. " Antoine de Saint-Exupéry Jajj...Izé...Brühü...És :(...Nem volt persze ennyire vészes és tragikus a helyzet. Csak épp enyhe csalódás. Ok. Mi voltunk a hibásak. Későn mentünk. Ok. Mi voltunk a hibásak. Nem kérdeztünk rá, hogy meddig üzemel a konya. Ok. Mi voltunk a hibásak, mert desszertet akartunk enni.... De nem tudtunk...És így az édes szájíz helyett keserűvel kellett búcsút vennünk a Verandától. De kezdem előlről. Este fél 10. Éhesek vagyunk. Hová menjünk? Menjünk a Verandába. Eddig kétszer voltam...és gondoltam harmadszor is megfelel majd. Nem igazán sikerült. 10-kor beestünk. Megrendeltük az előételt, a főételeket. Az előtétel helyett másikat kaptunk, de ezt viszonylag gyorsan orvosolták. Ez serpenyős gomba volt, ami annyit jelentett, hogy egy kisméretű serpenyőben erdei gombák és lila hagyma olajban meg volt dinsztelve. Finom volt és ötletes. A főételek felejthetőek voltak. Csak annyit fűznék hozzá, hogy bosszakodom, amikor ha salátát rendelünk olyat hoznak ki amit én otthon félkézzel is simán elkészítek. Kétkézzel meg sokkal jobbat. És itt ilyen volt a saláta. Ami nem vet jó fényt egy konyhára...mert bár "csak" egy saláta, de pont az ilyen egyszerűbb fogások mutatják az igazi találékonyságot és kreativitást, no meg ez mutatja igazán, hogy mennyire igényesen válogatják össze a hozzávalókat. Amikor egy éttermi saláta összetétele kizárólag jégsalátára (és ez már örömteli, ha nem fejessaláta), uborkára és paradicsomra korlátozódik, akkor ott valami nincs igazán rendben. Most már annyi különlegesebb salátát, és más hozzávalót lehet kapni, hogy igazán nem értem, miért nem erőltetik meg magukat egy kicsit saláták terén. Főételeket elfogyasztottuk, desszertekre ráindultunk. Az étlap kínálata ígéretes volt. És ami számomra már csak hivatalból is mindig tesztelendő...morzsóka, vagyis császármorzsa is szerepelt rajta. Pincért odahívtuk, szánkat megrendelésre nyitottuk...ahogy a mondókánkba belekezdtünk a következő meghökkentő mondatot vágták az arcunkba: A konyha már bezárt... Tessék??? volt a reakció. A konyha már bezárt. Ismételte a pincér. De hát, hogy? Miért? Ez hogy lehet? Törtek fel a kérdések. Hát a konyha fél 11-kor bezár. Mondta pincérünk. S mind ezt olyan evidens módon tette mintha bizony ezt minden betérő kedves vendégnek kötelessége lenne tudni. Persze azirányú kérdőrevonásunk, hogy akkor vajon erről miért nem tájékoztatott minket, amikor az ételeket rendeltük nem igazán hagyott benne mély nyomot....lepergett róla. Semmi olyasmit nem tudtunk felfedezni rajta, ami arra utalt volna, hogy megérti a helyzetet...Hát sajnos ez nem vendéglátás....és sajnos én az ilyenekre érzékeny vagyok...és sajnos, azt hiszem, hogy ide nem megyek vissza többet. Elszomorítottak...szívendöftek:)) mert hát egy étkezés nem étkezés desszert nélkül:)