Csípős sült csirkeszárny
Ez volt az első, amit a savanyúságos salátához ettünk. Színben nem nagyon illettek egymáshoz – a jó pirospaprikás és még pirosra is sült szárny a rózsaszín salátához –, de ízben annál inkább. Most olyan kedvem volt, hogy elég csípősre csináltam a szárnyakat. Talán azért is kezdem megszokni, megkedvelni a csípős ízt, mert az összes régi hiedelemmel ellentétben azt olvastam, hogy igenis egészséges. És ehhez a kellemesen lágy, savanykás, édeskés saláta nagyon jó kontraszt, illetve kiegészítő volt. A szárnyakat hasonlóan sütöttem, mint máskor, csak a pác volt kicsikét más. Most is csak két részből álltak, tehát a vékony, alsó része nem volt rajta, részben ez is csábított arra, hogy vegyek. Fél kiló 10 darab volt. Nagyon egyszerűen fűszereztem, kevés olajjal elkevertem egy jó teáskanálnyi erős adzsika fűszert, ebben só is, fokhagyma is van, tehát ezenkívül csak egy csipet sót, majoránnát. (Persze ha ilyen nincs, akkor ugyanolyan jó lenne a házi vagy akár vásárolt darált paprika, és akkor még tennék hozzá fokhagymát is.) Ezzel bekentem a szárnyakat, rövid pihentetés után tepsibe, sütőbe raktam, 200 fokra. Sütés közben egyszer megfordítottam, hogy mindkét fele jó ropogós legyen.