Az ablaknál állt a csíkos kanapén, nyitott szájjal, csillogó szemmel. Puha tenyerét és az orra hegyét az üveghez nyomta – meleg leheletétől nonfiguratív párafolt festette be az ablakot. „Nézd, mama, hát mégis igaza volt az időjárásbácsinak a rádióban! Esik a hó!” – mondta, és a hangjából sütött az áhítat.