Egy, a késő római korból fennmaradt törvénygyűjteménynek köszönhetően tudható, hogy a rómaiak női ékszernek tekintettek minden olyan tárgyat és anyagot - köztük aranyat, ezüstöt, gyöngyöt, drágakövet -, amely nem szolgál más célt, mint a test ékesítését. Erre az örökösödési eljárások miatt volt szükség.