Amit érzünk, az boldogság? Rajtunk múlik!

2014. január 11. 10:24, Éva Magazin

Amióta világ a világ, minden tevékenységünkkel, minden gondolatunkkal a boldogságot keressük. A hozzá vezető út rögös, ám mindenki előtt világos: a lélek és a test harmóniája nélkülözhetetlen kellék az örömre törekvésben. Ahhoz, hogy boldogok legyünk, nemcsak a lelkünket, de a testünket is karban kell tartanunk.     Génekben a boldogság? Egyre több adat szól amellett, hogy a jó közérzet genetikailag is öröklődhet. Ezt alátámasztja egy ikreken végzett kutatás. A kutatók azt állítják, hogy a pozitív személyiségvonásokat örökölt emberek­nek „tárolt boldogságuk”, szakkifejezéssel affektív (vagyis érzelmi) tartalékuk van, amelyből stresszes időkben merít­het­nek. Ebből nem szabad elhamarkodott következtetéseket levonnunk, és kezün­ket széttárva azt mondanunk: nincs mit tenni, ilyennek születtünk, boldog­ságra vagy boldogtalanságra ítéltet­tünk. Érzéseink másik – szerzett – részét ugyanis magunk is aktívan befolyásol­hatjuk. Méghozzá élettanilag kimutat­ható módon. Boldogság és hormonok A szervezet számos boldogsághormont termel, melyeket a kutatók már azonosítottak. Legfontosabb kö­zülük a hangulatjavítás­ban jelentős sze­repet játszó szerotonin és dopamin, vala­mint az elsősorban fájdalomcsillapító ha­tású endorfin. Ezek igazából nem is hormonok, hanem úgy­nevezett neuro­transzmitterek: olyan köz­vetítő mole­kulák, melyek az agyban termelődnek, az idegek között kapcso­latot terem­tenek – és nélkülözhetetle­nek. A boldogsághormonok számos elége­dettséget adó tevékenység – például sport, szexuális együttlét – során a szoká­sosnál jóval nagyobb mennyi­ség­ben termelődnek az agyban. De mindez fordítva is igaz. Ha a szero­tonin és a dopamin szintje alacsonyabb, je­len­tősen esik a hangulatunk. Egyes neu­­rológiai betegségekben, így depresszióban és Parkinson-kórban kóros mér­­tékben csökken a boldogság­hormo­nok mennyisége. Azt is bebizonyították, hogy akinek fel­borul a cirkadián ritmusa, azaz a nappali ébrenlét és éjszakai alvás cik­lusa (mert éjszaka dolgozik vagy rosszul alszik), annak szintén alábbszáll a boldogság­hormonszintje. Boldog evés Ma már közhely, hogy az étkezés öröm­forrás. Ahogy Jean-Jacques Rousseau (1712–1778) fogalmazta meg a maga szellemes módján: „A boldogság... jó bankszámla, jó szakács és jó emésztés.” A boldogtalanságban szenvedők nem vé­letlenül kárpótolják magukat irracio­nális falánksággal és járnak rá a hűtő­szekrényre, sokszor éjszaka, titokban. A hirtelen szénhidráttámadásnak kitett szer­vezetben ugyanis megnő az addig kórosan alacsony szerotoninszint. Ilyen esetekben a boldogságot falánksággal – és szerotoninszintünk megemelésével – próbáljuk elérni. Számos ételről kiderítették, hogy följebb viszik a boldogsághormonok szintjét, mert fogyasztásukkor sok szero­toninter­melődésért felelős aminosav jut el az agy­ba. Közéjük tartoznak többek között a teljes kiőrlésű gabonákból készült élelmiszerek, a főtt tészták, az aszalt gyümölcsök, de a banán is. Gyógyszerek és álgyógyszerek Az igazi pszichiátriai betegségekben hasz­nált, kedélyt javító antidepresszánsok je­len­tős része a szerotoninszinten át hat. Ezeket azonban csak szakorvos írhatja fel igazi betegeknek, elrendelésük nem a laikus kompetenciakörébe tartozik. Arról mindenkit lebeszélek, hogy farma­kológiai úton jusson az öröm állapotába. Számtalan ilyen szer van forgalomban, és folyamatosan nő a népszerűségük. A bizonyítékokon alapuló modern orvos­­tudomány vitatja hasznosságukat, elismerve, hogy (normális dózisban) leg­lábbis nem ártanak. De illúziót keltő pótszerek ezek, melyek nem helyettesítik az ér­tel­mes, egészséges életet – a test és lélek harmóniájával megszerzett örömöt. Test és lélek pszicho­szomatikus egysége A psziché és a szervezet kölcsönhatását a negatív példák bizonyítják igazán meg­győzően. A testi bajok, a betegségek köz­tudottan lelket nyomorítanak, de ez fordítva is igaz: a kiegyensúlyozatlan, feszült, végső soron boldogtalan ember előbb-utóbb megbetegszik, úgynevezett pszicho­szomatikus tünetei lesznek. Meg­ugrik a vérnyomása, gyengül az immunrend­szere, így könnyebben kap el különböző fertőző megbetegedéseket. Még a boldogtalanság és a rákos beteg­ségek összefüggésére is vannak tudo­mányos módon, statisztikailag igazolt bizonyítékok.  Mindenképpen van tehát személyes fele­lősségünk abban, hogy jól érezzük ma­gunkat a bőrünkben. Ami persze nem min­dig könnyű, de az aranyigazság min­den élethelyzetben érvényes: a pihen­tető alvás, az egészséges étkezés, szer­ve­zetünk és szellemünk állandó működ­tetése, karbantartása bizonyosan jó ha­tást gyakorol közérzetünkre. Szerző: Dr. Nemes János, fotó: Europress

Tovább a teljes cikkre...

Keresés