Oldal.Info
Ne szólj, szám...
Olvasónktól kaptuk az alábbi írást – ti hogyan vélekedtek az általa feldobott témáról? Ki ne hallotta volna mostanában az ilyen és ehhez hasonló kifejezéseket, mint amilyen a “körmi”, “vicci”, “ajcsi”, “tal(cs)i” és “szupcsi”, de természetesen a felsorolást még sokáig folytathatnánk. Nem tudom, ki hogy van vele, de engem személy szerint mérhetetlenül bosszant ez a fajta “szóspórolás” – több okból kifolyólag is. Fotó: Andrei Iancu/500px.com Egyrészt, mert egyszerűen fülbemászó és ha kettőnél többször hallom, valahogy rögzül bennem és onnantól kezdve olykor-olykor azon kapom magam, hogy én is használom őket. Pedig “istibizi” nem akartam. Mégpedig azért sem, mert a nagymamám arra tanított, hogy “a csúnya és helytelen szavak olyanok, mint a kétszersült megégetett héja. Ezeket a részeket az ember fia-lánya egyszerűen levágja és nem eszi meg.” Ez az érvelés akkoriban hatott rám, azonban nehezen tudom elképzelni, hogy mostanság is elérné a kellő hatást. Pedig nagyon fontos a szép beszéd. Például azért, mert amit és ahogyan mondunk, hatással van az emberi kapcsolatainkra és lehet, hogy nem gondolunk bele, de saját magunkra is. Számos írás szól arról, hogy a szavaknak valójában mekkora erejük is van, még akkor is ha öntudatlanul mondjuk ki. Arról pedig nem is beszélve, hogy ha tudatosan használjuk őket, mikre vagyunk képesek. Tessék csak kipróbálni! De térjünk vissza az emberi kapcsolatokra. Nos, a beszéd az egyik leggyakoribb kapcsolattartási forma, még ma is, ebben a felgyorsult világban, ahol az érintkezések egy része virtuális térben történik. Mert társas lényként természetes igényünk van arra, hogy megosszuk a velünk történteket, az élményeinket másokkal. A számtalan helyről ránk zúduló információhalom miatt azonban egyre rövidül az a minőségi idő, amit a kapcsolattartásra szánhatunk. Azért, hogy versenyt fussunk az idővel, ugyanakkor mégis eleget tegyünk az alapvető szükségleteinknek is, egyszerűen lerövidítjük a mondanivalónkat. Értem én a mögöttes okot, de talán pont ez a leginkább nyomós érv, ami miatt bosszankodom a szavak lerövidítésén. Mert azt gondolom, hogy mindenre, ami igazán fontos időt és energiát kell szánni, így a beszédre is. Ezért inkább szólok, hogy ne fájjon tovább a fejem – emiatt. Szöveg: TB Szerintetek jópofák vagy inkább bosszantók a fent említett rövidítések? Írjátok meg a véleményeteket a kommentekben!