A XIX. század végén az az orvosi felfogás volt általános, hogy a szénhidráttartalmú élelmiszerek a cukorbetegek számára károsak. A szénhidrát-megszorítást egyesek odáig fokozták, hogy csekély szénhidráttartalmuk ellenére még a zöldségféléket is megtiltották. A cukorbetegek alig ehettek mást, mint zsírban vagy olajban kisütött húsokat. Hosszú idő telt el, míg végre felismerték, hogy a túlzott, akár napi 400 g fehérjebevitel káros.