Pócsik Anita levele a július-augusztusi Évában. Az egyik legcsodálatosabb dolog, ami történhet velünk, megtalálni azt az embert, aki bennünk, velünk találja meg a boldogságát. Akinek tökéletesek vagyunk. Akinek a szemén át mi is tökéletesnek kezdjük látni magunkat, mert egy pillanatra sem hagyja, hogy ne ilyennek lássuk. Végtelen lehetőségek nyílnak meg ilyenkor. A szerelem mindent legyőz, erőt és tartást ad. És ha szerencsések vagyunk – ásó, kapa, nagyharang –, örökké tart. Soha nem akarod elengedni ezt az embert, és ő soha nem akar elengedni téged. Tudom, sokan ezt másképp látják. Vagy azért, mert nem találják az igazit, vagy mert nem hisznek benne, vagy csak elmennek egymás mellett, vagy szükségük van a folyamatos vadászatra. Tarthat-e örökké a szerelem? Lehet-e együtt élni 40–50 évig tiszteletben, szerelemben, őszintén, tisztán? Hiszem, hogy lehet, és remélem, így lesz velem is. A július–augusztusi Éva már az újságárusoknál!