Tudom, teljesen feleslegesen húzom fel magam az alábbiakon, de mégsem bírom ki, na! Persze most, amíg összeírtam ezeket az apró-cseprő napi bosszúságokat, jókat mulattam rajtuk, és meg is fogadtam, hogy megőrzöm a jövőben ezt a pozitív hozzáállást. Gyanítom, elhatározásom addig tart majd, amíg el nem indulok haza a péntek délutáni csúcsforgalomban... Ez ugyanis mindig kihozza belőlem a pszichopatát! :) A 15-ből hányat tudsz te is kipipálni? És mivel bővítenéd még a listát? Én az alábbiaktól szoktam napi szinten agyhúgykövet kapni: 1. Amikor valaki nagyon-nagyon lassan megy előttem a járdán. Ráadásul cikkcakkban vagy hatalmas táskával, hogy ne tudjam leelőzni. 2. Amikor valaki két parkolóhelyre áll be az egy kocsijával. 3. A budai fonódó villamoshálózat építése. 4. Amikor a kabátom aljába húzott, minden funkciót nélkülöző zsinór belelóg a vécébe a pláza mosójában. 5. Amikor a buszon mellettem ülő fazon üvöltve telefonál: "Hallod, hallod, b*meg, az volt, b*meg..." Igen. Hallom. Pedig nem szeretném. 6. Ugyanez pepitában: a nagyon hangos tucc-tucc zene, ami a füleséből jön. 7. Amikor sunyin a kezembe nyomnak valamit, amiről csak akkor veszem észre, hogy nem szórólap, amikor adományt kérnek érte. 8. Amikor hajnali háromkor valaki a verdáját túráztatja az ablakom előtt. 9. Amikor hosszú perceken keresztül ezt hallgatom: "Hívása fontos a számunkra. Kérem, tartsa a vonalat!" 10. Jujj, most jutott eszembe az egyik legidegesítőbb: amikor a moziban a mellettem/előttem/mögöttem ülők folyamatosan pofáznak. 11. A dugók. A bunkó autóvezetők. Egyáltalán, a tény, hogy rajtam kívül más is van az utakon. 12. Bevásárlókocsik, amiknek nem gurul/félrehúz a kereke. Elvégre vásárolni jöttem, nem kondizni. 13. A világítás a ruhaboltok próbafülkéiben. Kivétel nélkül mindegyikben. 14. A ki- és beszállás a BKV járművein csúcsidőben. 15. Amikor valaki laza mozdulattal eldobja az utcán a szemetet.