„Először majdnem azt a címet adtam, hogy 'A szexről szőrmentén', de aztán újragondoltam.” Részlet Kormos Anett írásából – a teljes cikk a július–augusztusi Éva magazinban! A szexről írni – hát, izé…. szabad nekem ilyet? Úgy értem, írtam már az exeimről, azt is megírtam, hogy az ember szülőként hivatalosan nem szexel, gyerekként hivatalosan nem szexel, és mivel én még mindkét kategóriába belelógok, duplán nem szexelek. Mondjuk azt talán nem tilos elmesélnem, hogy találkoztam először a szexszel mint… mint szexszel. Kormos Anett további írásaihoz kattints ide! Aki rendszeresen követi az írásaimat, az tudja, hogy apám elég korán kiragadott minket a civilizált társadalom öleléséből, és egy erdő közepére költöztette a családot. Nem állítom, hogy ez azért történt, hogy megvédjen engem a mindent behálózó erkölcsi fertőtől, de azért jó okom van feltételezni, hogy nem véletlenül nem a Lila akác közben vett házat. Csakhogy amikor megkezdtük életünket a vadon közepén, akkor ő még nem tudhatta, hogy idővel minden pajzson keletkezik egy kis hajszálrepedés, és azon bizony átfüttyent a szél. Na most a mi – azért fogalmazok többes számban, mert van egy bátyám is –, szóval a mi átfüttyentő szelünk a szomszédban lakó Dinnyés Zolika volt. A cikk folytatódik a július–augusztusi Éva magazinban!