Amíg sok van belőle, hajlamosak vagyunk pazarolni: bő kézzel bánunk vele, osztogatjuk boldog-boldogtalannak, olyanoknak is, akik nem érdemlik meg. Aztán lassan ráébredünk, hogy nem áll rendelkezésünkre végtelen mennyiség belőle, sőt, egyre kevesebb az, amivel gazdálkodhatunk. Ideje, hogy megtanuljuk beosztani az időnket.