Tizenéves korunkban többnyire azzal nyugtattak a felnőttek bennünket, amikor nem akartunk iskolába menni egy-két piros pötty miatt az arcunkon, hogy hamar elmúlnak, és később már nem lesz gondunk rájuk, csak ezt a pár évet „éljük túl”. Miért küzdünk még mindig a problémával, és mit tehetünk ellene?