Olvasói levél – Életem ajtóról ajtóra
Az első ajtó, amire emlékszem, faajtó volt. Zöld festék pergett róla kívül, belül, és apró barna penészpöttyöket kapartam róla, ha anyám után ordítottam az ajtón belül. Négyéves voltam, és tíz körömmel, szálkahasadásig kapartam a festéket, a penészt, de hiába: ha ránk, gyerekekre zárták az ajtót, az hosszú ideig zárva is maradt.