Szellemi életünkben a 19. század óta él az a meggyőződés, hogy a bölcselet, a filozófia idegen a magyar lélektől, annak rezdüléseit költőink, íróink és esztétáink tudják nyomon követni a leghitelesebben. Talán éppen ez az előítélet tette, hogy valóban kevesen vállalkoztak a lét és az igazság titkának faggatására az elvont fogalmi gondolkodás útján.