Az én mindig higgadt édesapám, egyszer beült a szokásos reggeli dolgára, becsukta maga mögött az ajtót, ahogy illik, aztán meghallotta, ahogy a kilincs koppan a földön. Azonnal megpróbált kijutni, de az ajtó meg se mozdult. Beszorult. Néhány másodperc múlva ordítozni kezdett, teljes erejéből rugdosta, püfölte az ajtót, de az nem mozdult.