Többnyire nagyszerű tanáraim voltak, akik mertek hibázni. És akadt olyan is, aki sosem ismerte be, ha esetleg rontott. Mindegyikőjüktől tanultam valamit az emberségről és a tanárságról, aztán igyekeztem ezt a sok-sok tudást akkor sem feledni, mikor a katedra túloldalára kerültem. Szükségem is volt rá.