„Ejnye, ennek a lánynak annyira eláll a füle, sosem fogja az apja férjhez adni, meg kell operálni”
Én még emlékszem rá, mert jó emlékezni, hogy hétfőn délutánonként ott ültek a dédnagyanyám meg a nénik a kerek asztal körül, amin csipketerítő volt, és míves szép csészék. Ha öreg néni leszek, én is így fogok üldögélni a barátnőimmel, és nekem is csipke kézelő és csipkegallér lesz a ruhámon.