Mindent olyan jól kitalált, olyan jól eltervezett, szinte már abban a pillanatban, amikor a szülőszobában a kezébe adták Csabikát. Ott feküdt a mellén, ráncosan és vörösen, és akkor megértette: vége a magánynak, a kiszolgáltatottságnak. Kapott egy embert, aki örökre csodálni és imádni fogja.