A koreai filmek és sorozatok általánosságban véve előszeretettel használják az események finom összeszövését, imádják összekuszálni a szálakat, amelyeket aztán szép lassan, komótosan adagolva bontanak ki, a néző pedig csak ámul és bámul, miközben egyik erős érzelmi állapotból a másikba esik – vagy néha inkább zuhan. Nincs ez másként mostani filmünk