Megöregedtem.. Az a sorsom, hogy kolonc legyek azok nyakán, akikért mindent megtettem?
Egy elmosódott arc halvány árnyéka a lebbenő fátyol függöny mögött. Egy hófehér, elszabadult tincs, ami a szoros kontyból bomlik ki az arcra, s minden lélegzetvétellel libben egyet, akár egy tollpihe. Egy pergamenselymesre száradt bőrű kéz az ölben, lazán a másikra fektetve. Nyújtott ujjakkal, mozdulatlan. Egy tekintet, messzire néző, távolba vesző