Álltam a gyerekekkel az albérlet nappalijában és sírtam. Anya, ne sírj, megoldjuk valahogy. - vigasztalt a nagyobbik kislányom. Tudod, mindig megoldjuk. December 23- át írtunk és nekünk még se fenyőfánk, sem vacsorának valónk nem volt. Nem beszélve az ajándékokról.