„Szíved, hallom, eltörött, vége hát” – Búcsú Kóbor Jánostól
„Áll egy fehér inges alak a lombjuk vesztett rózsafák között a kietlen pusztaságban, átöleli a tiszta fény (tényleg így láttam a tévében is: hogy kivilágosodott körülötte a levegő), és közben hull, csak hull le rá az ezüst eső.” Csepelyi Adrienn emlékezik Kóbor Jánosra.