Ami korábban a mindent jelentette, ma már nem elég a boldogságomhoz
Furcsa legépelni ezeket a sorokat. Félelmetes önvallomás annak elfogadásáról, ami az élet velejárója: a változás. Elkerülhetetlen, ahogy haladunk előre. Dönthetünk-e arról, hogy jöjjön-e a változás és mások legyünk, mint akik vagyunk? Van olyan, hogy jó vagy rossz, vagy egyszerűen csak érdemes hagyni, hogy jöjjön és áramoljon?